Térkép – történet

A térképek története

Korai térképek

A legősibb térképeknek a körülbelül i.e. 2300-ból megmaradt babilóniai világtérképek számítanak, amelyeket kőtáblákra véstek. Az ókori Görögországban a térképészet tudománya rendkívül fejlett volt, Arisztotelész idejében már széles körben elfogadott álláspont volt, hogy a Föld gömbölyű.

A görög és római kartográfia csúcspontját Claudius Ptolemaeus világtérképe jelentette. Az ókori világot ábrázolta é. sz. 60-tól d. sz. 30-ig. Emellett megírta Geographike hyphygesis című művét mely még a reneszánsz korában is fontos útmutató volt a térképészeknek. 

Ptolemi világtérképe

Ptolemaeus világtérképe

Középkori térképek

A középkorban a térképkészítésre nagy hatással voltak a vallási nézetek. A középkori térképre jellemző volt, hogy Jeruzsálemet középen ábrázolták míg a tőle keletre fekvő területek a térkép felső részén voltak találhatóak. A 12. század elejére aztán egyre inkább beépültek a világnézetbe a Vikingek által felfedezett területek is.

Eközben az Arab országokban egyre jobban fejlődött a térképészet technikája, egyre valósághűbb vonalakkal. Természetesen minden térképet kézzel készítettek, így csak kevesen juthattak hozzá.

Pietro Vesconte világtérképe

Pietro Vesconte világtérképe

al-Idrisi világtérképe

al-Idrisi világtérképe


Reneszánsz térképek

A nyomtatás feltalálása szélesebb körben elérhetővé tette a térképeket a 15. század elején. A korszak egyik legjelentősebb térképésze a bázeli Sebastian Münster volt, 1540-ben Geographia című könyve lett a térképészet új alapműve.

A földrajzi felfedezések idején a térképek jelentősége még nagyobb lett mint az előtt. A hajósok számára a térképészek még pontosabb térképeket készítettek navigációt segítő részletekkel és a partvonalak és szigetek pontos ábrázolásával.Elterjedté vált az égtájak jelölése, új térképvetületek terjedtek el, és elkészítették az első földgömböket. Az ilyen pontos térképeket nagy becsben tartották hiszen gazdasági, hadi, és diplomáciai céllal is használhatóak voltak már.

A 16. század vezető térképésze Gerardus Mercator volt, aki kitalált egy olyan hengeres ábrázolásmódot, amit a mai napig használnak a navigációban és a világtérképek készítéséhez.

Mercator-féle világtérkép

Mercator-féle világtérkép


Modern térképek

A tudományos módszerek terjedésével a térképek egyre pontosabbak és valósághűbbek lettek. Sok nemzet indította el saját területének részletes feltérképezését. Ezzel együtt a világ nagy része ismeretlen volt az I. világháborúig, amikor már a levegőből is lehetővé vált a fényképek készítése és ezzel egy-egy terület pontosabb megismerése.

A Földrajzi Információs Rendszerek (GIS) a 70-80-as években terjedtek el, melynek jelentősége, hogy a földrajzi adatbázist és a grafikus megjelenítést különválasztotta. A Földrajzi Információs Rendszerek együtt használják a hardvert, a szoftvert, az emberi erőforrást, szervezeteket és intézményeket.